K�nnyek, ha hullnak  

Garl csendben suhant a s�t�t erd�ben. Senki nem l�thatta �s nem hallhatta, hogy arra halad, t�k�letesen �lc�zta mag�t. Ifj�kori �veiben m�st se csin�lt eg�sz nap, mint gyakorolta a lopakod�st a f�k �s a bokrok k�zt, szikl�kon, foly�medrekben. � volt mind k�z�l a legjobb tan�tv�ny. Mestere, az �sz haj� Berl szerint �vek �ta nem sz�letett olyan lopakod�, aki karny�jt�snyira meg tudott volna k�zel�teni egy �zet an�lk�l, hogy az �llat ak�r csak megneszelte volna jelenl�t�t. Garl roppant b�szk�nek �rezte mag�t, ahogy felid�zte a r�gi eml�ket. Az�ta m�r sok-sok vadat becserk�szett. Azonban elm�ltak azok az id�k, amikor csak az �hs�ge csillap�t�sa miatt vad�szott. Sokkal vesz�lyesebb �s ugyanakkor k�nnyebben el�rhet� c�lpontokat jel�ltek ki sz�m�ra. Embereket.

Krar k�rbehordozta a tekintet�t az ujjong� t�megen. Az emberek a falu f�ter�n �nnepeltek, mindenki ott volt, hiszen �tsz�z �ve ez volt az els� alkalom, hogy legy�zt�k az �si ellens�get. A gy�zelem m�mor�t� �rz�se �tj�rta a harcosokat, az asszonyokat, de m�g a gyerekeket is. Elmosolyodott. V�gre szabadok. V�gre a nyugalom �s a b�ke �vei k�vetkeznek! Az �ldozat hatalmas volt, sokan odavesztek a csat�ban, de az � v�r�k t�pl�lja a falu j�v�j�t. Megpillantotta a l�nyt a t�megben. Vid�man mosolygott fel Krarra, aki egy emelv�nyen �llt �s �ppen a besz�d�re k�sz�lt. Visszamosolygott r�, �s arra gondolt, milyen r�gen nem l�tta boldognak a l�nyt. Az emberek kitasz�tott�k maguk k�z�l, mert nem b�rt�k elviselni a s�r�s�t. Nem b�rt�k elviselni, hogy el�rejelezte hal�lukat a k�nnyeivel.

Garl eggy� v�lt a f�kkal. � volt a t�rzs, mely dacol a sz�llel, � volt a gy�k�r, mely a f�ldben kapaszkodik, � volt az �g, mely az avar f�l� borul. Eggy� v�lt a bokrokkal, a selymes f�vel. H�rom �rszemet ker�lt ki, kett� k�z�l�k nem is sejtette, hogy ott van, a harmadik azonban nagyon r�sen volt, �szt�n�sen meg�rezte a jelenl�t�t. Ekkor Garl meg�llt �s megv�rta, m�g az �rszem megnyugszik. Azt�n elment mellette karny�jt�snyira, an�lk�l, hogy egy pillant�st vetett volna r�. K�zeledett a faluhoz.

Krar m�g mindig a l�nyt n�zte. � maga fogadta be, amikor a falubeliek el�ld�zt�k. Harcos volt, vez�r, �s a h�bor�ban nem �rt r� t�r�dni vele, de befogadta, mag�val vitte mindenhov�. A harcok alatt a l�ny rengeteget s�rt...�s ha s�rt, abb�l Krar tudta, hogy sokan az �let�kkel fognak fizetni. Voltak olyan napok is, amikor nem volt harc, de a l�ny m�gis s�rt. Ilyenkor r�vid id�n bel�l meghalt valaki. Hol term�szetes hal�llal, hol balesetben, hol vad�llatok �ltal, de valaki mindig kilehelte lelk�t. Ez�rt nem szerett�k a l�nyt. Majdnem meg�lt�k, de Krar megmentette. �, a nagy hadvez�r sz�nalmat mutatott, de ez�rt a katon�i m�g jobban tisztelt�k. A l�ny most nem s�rt, �s a vez�r boldogan s�hajtott fel. Mostan�ban tal�n nem is lesz oka r�. Oda�llt az emelv�ny sz�l�re, �s felemelte a kez�t.

Garl megl�tta a falut. Pontosan alatta helyezkedett el, az erd� sz�l�n, magas c�l�pker�t�ssel k�r�lv�ve. K�zelebb m�r nem is kellett lopakodnia, innen r�l�tott minden h�zra, minden utc�ra �s t�rre. A f�t�ren �ppen �sszegy�lt a t�meg. �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Ebben a t�megben neh�z lesz megtal�lnia azt, akit keres. A rettenthetetlen vez�rt. Aki miatt elvesztett�k a h�bor�t. Akinek meg kell halnia. Azt�n megl�tta: az emelv�nyen �llt, �s valakit mintha b�mult volna az �v�i k�zt. Nagydarab ember volt, ny�lt, becs�letes arccal, de a lopakod�t ez nem �rdekelte. T�k�letes c�lpontot ny�jtott. Levette a messzehord� �j�t a h�t�r�l.

Krar leengedte a kez�t, amikor a t�meg elcsendesedett. K�r�ln�zett, �s l�tta az emberek v�rakoz�steljes, �r�mittas arcait. Egy-k�t biztat� bekiab�l�st is hallott, val�sz�n�leg a saj�t h� katon�i lehettek. Minden szem �r� szegez�d�tt.

Garl k�nyelmesen elhelyezkedett. Ilyen nagy t�vols�gb�l neh�z pontosan l�ni, de tudta, hogy nem fog hib�zni. M�r �vek �ta nem hib�zott egyszer sem, b�rmilyen helyzet is �llt el�. Berl b�szke lenne r�. Egy saj�t maga �ltal k�sz�tett, sastollas ny�lvessz�t tett a h�rra. A sz�l egy pillanatra felt�madt �s belekapott a tollakba. Megv�rta, m�g a l�g�ramlat elcsendesedik �s megfesz�tette az �j�t.

Krar a l�nyra pillantott megint. Egyszer�en nem b�rta meg�llni, hogy ne n�zzen r�. Csak � �rdekelte az eg�sz t�megb�l. Tudta, hogy csak �neki fog �lni ezut�n.

Garl kil�tte a sastollas ny�lvessz�t.

Krar megl�tta az els� k�nnycseppet a l�ny arc�n.