Szelídített farkasok
A farkaskutatók, de sokszor csak a farkast szerető emberek gyakran tartanak fogságban megszelídített farkast, és meglehetősen sokat tudunk ezek viselkedéséről. Ha a kisfarkast még szemének kinyílása előtt veszik el az anyjától és nagyon gondosan ápolják, táplálják, aránylag könnyen megszelídül (a legtöbbször, de nem mindig), kialakul nála a gátolt harapás, szívesen követi gazdáját és számos a farkasoknál ismert viselkedésmintázat az emberrel kapcsolatban is megjelenik. Így például az embert is úgy üdvözlik mint egymást, felugranak rá nyitott szájjal és igyekeznek orrát a szájukba fogni. Gyakran nyomják orrukat is az ember szemébe, élénk nyelvcsapásokkal puszikat is adnak.

De a szelíd farkas nem kutya!

Nem figyel például az emberi beszédre.

A szelíd farkast nem érdekli, hogy az emberek miről beszélnek Ennek egyik jele, hogy a szelíd farkasok nem szaladnak a gazdához a nevük hallatán.Erik Zimen és mások tapasztalatai szerint az elkalandozott farkas sohasem jön vissza, ha nevét kiabálják, de a farkasüvöltés megfelelő utánzására reagálnak és az üvöltőhöz futnak, üdvözlik és csatlakoznak az üvöltéshez

Az alkalmi követést kivéve általában nem engedelmeskednek a gazdának. A kölykök kifejezetten félnek az eszközhordozó embertől. Az emberrel szembeni félénkség és óvatosság a hibridekben is megjelenik. Egyedül a sarkvidéken élő farkasok nem félnek az embertől és egymással szemben is szelídebbek. A farkasok félelmének jó oka van az ember mindig kíméletlenül irtotta őket, ez valószínűleg valamiféle genetikai szelekcióval is járt. A ma élő farkasok a félénk, bizalmatlan, emberkerülő egyedek utódai.

Gyakran fordul elő, hogy az emberre szocializált farkasok a gazdát megtámadják, Erik Zimen említ erről több esetet. Egyik teljesen emberhez szoktatott farkasa a szexuális érettség táján váratlanul támadni kezdte a látogatókat és több férfi vendéget a nemi szervek tájékán harapott meg, szerencsére nem okozott maradandó károsodást. A megtámadottakat jól ismerte a farkas és előzőleg nagyon kedves volt hozzájuk. Egy házaspár szelíd farkasa, amelyet rendszeresen vittek iskolai bemutatókra, mert olyan békés természetű volt, négy éves korában támadta és sebesítette meg a férfi gazdát. Minden valószínűség szerint, azért mert az valami átmeneti gerinc bántalom miatt egy nap sántítani kezdett. A farkas valószínűleg úgy vélte ez a legjobb alkalom a dominancia megszerzésére. A szelíd farkas tehát megtartja kiszámíthatatlan vadállati mivoltát. A rangsorbeli pozícióharc annyira alapvető jellegzetessége a farkasoknak, hogy azt a szelídítés tanult önkorlátozása semmiképpen sem iktatja ki a viselkedési mechanizmusokból és miután a kötődés az emberhez is kialakulhat és a szelídített farkas fajtársként fogadja el az embert, a pozícióharcot vele szemben is felveszi.

Nem a pozícióharc az egyetlen probléma a szelídített farkasokkal. David Mech híres farkaskutató említi, hogy 11 hónapos szelíd nőstényfarkasa egy este megszökött az egyik kutyájával és a fél éjszakát rohanással töltötte. Amikor az éj közepén mindketten visszajöttek, Mech a farkast láncra kötötte, amire az vadul küzdeni kezdett a szabadulásért és következzenek itt Mech saját sorai:

"Még mindig szelíd és gyengéd volt velem, de végül is megízlelte, hogy milyen vadnak és szabadnak lenni a saját öröksége szerint. Amint figyeltem őt, milyen elkeseredetten, láncát feszítve járkál vinnyogva vagy ugrál őrjöngve, hirtelen megértettem, hogy milyen nagyon rossz dolog megszelídíteni egy farkast."